Csoma Zsuzsanna Éva Család- és rendszerállítása Debrecenben

Békülj meg a múlttal, hogy ne legyen teher a jelen!

A család egy rendszer. A módszer fejlődése során rájöttek, hogy minden olyan témát, ami rendszerként megfogható le lehet képezni egy állításon, így például akár egy vállalkozást, egy munkahelyi rendszert, bármilyen közösség rendszerét, de az emberi szervezet teljes rendszerét is.

A családállítás módszere hozzásegít bennünket ahhoz, hogy rá tudjunk nézni arra, ami van. Elmélyíti önismeretünket és harmónikusabbá teszi személyiségünk működését. Elvezethet oda, hogy elfogadjuk a valóságot olyannak amilyen, ítélkezés nélkül, és megbékéljünk vele.  A dolgunk annyi, hogy mondjuk ki a valóságot.

Amikor a módszert rendszerállításhoz alkalmazzuk, egyfajta röntgenképet kaphatunk a rendszer jelenlegi helyzetéről, ami segítséget nyújthat döntések meghozatalában és a következő lépés megtételében.

Szondi Lipót magyar pszichiáter szerint (1893-1986) sorsunkat a családi tudatalatti befolyásolja. Választásainkban a tudattalanunkban rejtező múltbéli családi történetek kényszerítenek. Ha tudattalan mechanizmusaink napvilágra kerülnek,  emelhetjük tudatosságunk szintjét és így teljesebb életet élhetünk.

Bert Hellinger, németországi terapeuta, megfigyelte, hogy őseinkkel 6-7 generációig szoros sorsközösséget alkotunk. Ám a tőlük felvállalt sorsot mi magunk kényszerítjük magunkra. Mindezt szeretetből tesszük. Hűen az előttünk élőkhöz, családtagjainkhoz, akiket mélységesen szeretünk. Ám ez a fajta szeretet megbetegít. Ha felismerjük ezt a bennünket tudattalanul mozgató szeretetet, akkor oldódhatnak azok a kötések, amiknek a fogságában élünk. Hellinger szerint...

Hellinger szerint létezik egy közös családi lélek, amelyben minden benne foglaltatik, ami eddig a családban történt. Egy közös családi lekiismeret, amely meghatározott törvények szerint működik. Ezt ő a "szeretet rendjei" - nek nevezte el.

• Először is, ami minden embert mozgat, az "odatartozás joga". A család minden egyes tagjának egyenlő mértékben joga van az odatartozáshoz. Ha valakit kirekesztenek, kitagadnak, elfelejtenek, szégyellnek, akkor ez a jog és a családban megkívánt rend sérül.  Az ebből fakadó rendetlenséget talán egy későbbi generáció egy tagja fogja megérezni és képviselni. Ilyenkor mondjuk, hogy valaki nem a saját életét éli, ami természetesen nagy terhet jelent a számára és a körülötte élők számára.
• A családban van egy rangsor. Ennek be nem tartása szintén lelki terheket ró arra, aki nem a helyén áll. Mindenki csak a saját helyén élhet teljes életet. Mindenki, aki előttünk született és aki korábban érkezett előrébb áll ezen a képzeletbeli lépcsőn.
• Hogy kapcsolataink egyensúlyban maradjanak, figyelembe kell vennünk az "adok-kapok" törvényét. Ösztöneinkben van a kiegyenlítésre való vágy, akár jót, akár rosszat kaptunk. Azt mondja Hellinger akkor lehet béke, ha tisztelettel el tudjuk fogadni a múltat. Ha eljutunk egy határig, akkor már csak előre nézhetünk, ha hátratekintünk, sóbálvánnyá változunk.

Ha megsérül a családi rend, annak tünetei valakiben előbb-utóbb megmutatkoznak. Amikor egy családi rendszerben nincs rend, ott kezdődnek a sorsösszefonódások. Problémáink gyakran családunk tagjainak nehéz sorsából erednek. Ezek tudattalanul meghatározzák viselkedésünket, reakcióinkat esetleg évtizedeken át.  A családállítás módszerével ezeket a kötéseket a felszinre lehet hozni,  ki lehet bontani és az illetéktelenül, ám szeretetből átvett terheket, nehéz sorsokat nagyon nagy tisztelettel visszaadni annak, akit illet. Az odatartozókat befogadni, a megfosztottakat megtisztelni, a zavart okozó rendetlenséget helyreállítani. Egyik legfőbb erőforrásunk a család. Ha valamilyen okból száműztünk lelkünkből egy családtagot, akkor ez az erőforrás elapad, de a megbékélés újra erőforrássá teheti azt, amit eddig nélkülöztünk.

A családállításon való résztvétel megtanít az ítéletmentességre, az élet és az ember tiszteletére, arra, hogy túltekintsünk a fizikai síkon és azelőtt a Nagyság előtt, akit ott tapasztalunk, meghajoljunk.