Csoma Zsuzsanna Éva Család- és Rendszerállítása Debrecenben

*******EGYÉNI ÉS CSOPORTOS CSALÁDÁLLÍTÁS, RENDSZERÁLLÍTÁS ******* ÖNISMERETI TANÁCSADÁS, SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS, PROJEKTÍV TERÁPIÁS ÜLÉSEK, SZOMATODRÁMA

Olvasandó:

·        Római levél 8,18-25.

·        János 6,16-21.

Ez a történet az ötezer ember megvendégelése után történik, ahol Jézus tanítványai és emberek sokasága lehetett részese Isten csodatévő erejének és hatalmának. Egy ilyen tapasztalás után az ember nehezen és döbbenten lép tovább. Ám a tanítványoknak még idejük sem volt arra, hogy lelkileg feldolgozzák, ami velük történt, már vissza kellett zökkenniük a való világba, egy esti hajóúton, a Galileai tó vagy más néven Tibériás tenger kellős közepén jártak Jézus nélkül, Betsaidából Kapernaum irányába hajózva, ahol is fel kellett vegyék a küzdelmet a természet elemi erőivel. Az érzés, hogy a halál torkában van, bizony észhez téríti a fellegekben járó embert. Kb. 25-30 futamra jutottak el a parttól. A futam (görögül sztadion) régi hosszmérték, 1/8 római mérföld, azaz 185 méter. Ez azt jelenti, hogy kb. 5 kilométert tettek meg az ellenszélben, tehát a tó közepén jártak, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár.

Csodálat, halálfélelem, rémület váltakozott bennük egyik pillanatról a másikra, mint ahogy mi sem tudjuk, mit tartogat számunkra a következő óra vagy nap. Majd mindezek után jött a nyugalom érzése, amikor rájöttek, hogy Jézust látják, és biztató hangját hallják: „Ne féljetek!”.

Ezután pedig egy másik csoda is történt: a hajó egyszeriben odaért a partra. Ezzel az utóbbi mozzanattal nemigen szoktak foglalkozni a teológusok és az igehirdetők.

 

Mi most szembenézünk a világgal, amiben élünk, és összevetjük a másik valósággal, amelyben szintén élünk, jóllehet ez utóbbi általában észrevehetetlen, láthatatlan éppen ezért szinte teljességgel igazolhatatlan. Mire gondolok?

 

Egy kavics például valóságosabbnak tűnik, mint érzéseink, és mégsem valóságosabb, csak másképp valóságos. A vihar szele valóságosabb, mint a szó, adott pillanatban pedig a szó valóságosabb lehet, mint a vihar. Van a mi valóságunk, amiben otthonosan élünk és van a mi igazságunk, amit biztonsággal el tudunk fogadni, és azt gondoljuk ezzel vége is a lehetőségeknek.

 

Menjünk egy kicsit vissza az időben. Egy földműves számára a középkorban két világ létezett. Bár az élet a küzdelmet jelentette számára, hiszen szegénységgel, betegséggel, járványokkal, háborúkkal kellett számolnia, de a templomokban ábrázolt képekben vigaszra találhatott. A templomban látott képeken ábrázoltakat szó szerint igaznak hitte. A földi életet az örökkévalóság kicsiny szeletének tartotta és igyekezett fölvenni a kapcsolatot a másik, a láthatatlan világ spirituális erejével: az angyalokkal, a szűzanyával, Istennel és az Ő Fiával. Hite szerint Isten kijelentette, hogyan kell élnie, aki előtt egy szép napon megáll és elszámol életével.

 

A mai ember ezzel szemben egyetlen világ létét érzékeli. Az itt és most világát. A felvilágosult, gondolkodó, magas intelligenciával rendelkező ember úgy gondolja, hogy a törvényeket ő alkotja meg, a történéseket ő uralja. Úgy véli, hogy a testi halállal véget ér a lét, és nincsen Isten, akinek számot kellene adnunk, legföljebb magunknak tartozunk, hogy a következő életünkben kevesebb legyen a gondunk.

Az anyagi jólét, amelyben él, lenyűgöző, fejlődésnek tekinthető a földműves életmódjához, lehetőségeihez képest. A mai ember szabályozott hőmérsékletű kényelmes házban lakik, kiegyensúlyozottan táplálkozhat, ha van elég pénze és tudása hozzá, egészségesebben, hosszabb ideig élhet.

 

Ám kérdem én vajon a sötét középkor valóban olyan sötét volt? És a most élő ember valóban világosságban jár? A mai modern ember valóban helyes gondolkodású ember?

 

Akár katasztrófához vezethet a valóságot-rövidlátó szemlélettel építeni az életet, a világot, a társadalmat, amely az életünket bölcsen rendező és számon kérő spirituális valóságot kihagyja a számításból.

Az ember nem könnyen hisz a csodákban. Az első században éppen úgy furcsán hatottak, mintha ma lennénk tanúi a mai világban. Ma is az történne, mint akkoriban: a csodák inkább gyanút és megbélyegzést szülnének, mint hitet ébresztenének. Ma is hamarabb kapunk egy írásos diagnózist skizofréniáról, pszichózisról, minthogy meggyőzzünk másokat, hogy ezen a látható világon kívül is létezik bármi más.

Pedig a csodák ízelítőt adnak abból, hogy milyen lett volna a világ Isten eredeti szándéka szerint, s felcsillanják a reményt, hogy egy nap majd minden a helyére kerül.

A vizuális ingerek világában élünk, a kép, a látvány mesterei vagyunk. Sokak számára Isten nem létezhet addig, míg láthatóvá nem teszi magát. A csoda is csak a másik ember buta képzelgése addig, amíg saját bőrén nem tapasztalja.

 

Bibliai történetünk vége nehezen egyeztethető össze fizikai világképünkkel. Egyszeriben odaérni, ahová tartunk, úgy nevezik időutazás, teleportálás és legtöbbször a scifi irodalomban találkozunk vele. Tulajdonképpen fönnakad az ember szeme, hogy a Bibliában ilyesmivel találkozik. Ám a mesés mérföldlépő csizma mindig is izgatta az emberiség fantáziáját. A klinikai halál állapotából visszajövők számolnak be hasonló élményekről, hogy eddigi világuk szűkössége és súlya egyszeriben eltűnt és minden irányban könnyedén mozoghattak.

Mi az időben élünk, világunkat pedig térként éljük meg, ebben a térben mindennek egymás mellett és egymás után kell rendeződnie, különben nem értünk meg semmit emberi felfogóképességünkkel.

Az elmúlt 10 év alatt atomi szintig jutott a teleportálás. Ez már kvantumelmélet, kvantumfizika, a tudósok területe. Már képes az emberi tudomány elemi részecskéket, atomokat eljuttatni idő igénylése nélkül egy másik helyre.

Amikor egy teológus megkérdezett egy atomfizikust, hogy szerinte hány dimenzió van, akkor az azt felelte, hogy tizenhat, de lehetséges, hogy huszonöt. Mi az első négyet ismerjük, és e szerint élünk. Hosszúság, szélesség, magasság és az idő. Előttünk már az ötödik dimenzió ismerete is be van zárva, már azt se tudjuk elképzelni. Annyit jelent ez, hogy a negyedik és ötödik dimenzió között van a mi érzékszerveink lehetőségeinek a határa jelen pillanatban. Megértésünknek és megítélésünknek a határa.

 

A világ azonban az elsőtől a huszonötödik dimenzióig egy világ, egy isteni valóság, egy isteni teremtettség, amely összefüggő egységet képez. Én azonban olyan lény vagyok, aki ennek a hatalmas és sokrétű világnak csak az egyik sarkában ismerem ki magam.

Van egy határ, és ami annak a túlsó oldalán van, azt én már nem láthatom, azt nem tudom megismerni, felfogni, vagy arról véleményt mondani. Jelen pillanatban ez a helyzet.

De eljöhet az idő, amikor Isten kinyit egy rést, egy ablakot az emberi tudomány számára, hiszen az idők során annyi mindent felfedezhetett, megtapasztalhatott és bebizonyított már az ember. Ami ma titok, lehet, hogy néhány év múlva evidencia lesz, hiszen nézzünk csak vissza az elmúlt évtizedekre, milyen nagyot változott a világ az emberi felfedezések által.

 

A valóság jóval több, mint az, amit belőle érzékelhetünk, és amit megérthetünk. Számunkra azonban csak az a szelete hozzáférhető, amire szükségünk van az életünk számára. Vannak azért olyan megtapasztalások ma is, amik elvezetnek bennünket addig a határig, ahol a valóságnak addig egy ismeretlen aspektusa bukkan fel, mi pedig kezdjük megsejteni, hogy az, amit mi felfoghatunk a világból, távolról sem minden. Ott van a telepátia, a jövendölés, a hatodik érzék, vagy a halottakkal való találkozás.

S amit mi még nem tapasztaltunk meg a saját bőrünkön, az nem biztos, hogy nem létezik. Ha az afrikai bennszülött még nem látott fehér embert, az attól még létező valóság, akkor is, ha a néger hitetlenül néz a másikra, amelyik azt állítja, hogy ő már látott.

Kevés kivételtől eltekintve az emberek többsége mélységesen meg van róla győződve, hogy az ő tudatszintje a legmagasabb. Mint Ludas Matyi, azt hiszi, hogy amit ő ismer, lát és tud, annyi a világ valósága. Ne az idő és tér által meghatározott szűk ketrecünket tartsuk az egyetlen lehetséges valóságnak. Majd ha átlépünk a másik életbe, tudatunk hihetetlenül kitágul és valószínűleg minden világosabb lesz.

 

A Biblia elejétől fogva a végéig átfogóan szemléli a valóságot: magába foglalja a számunkra oly ismerős láthatót és azt a láthatatlant, amely a miénkkel párhuzamosan egyszerre létezik. Jézus csodáiban a mi világunk korlátait és határait lépi át. Az ő világa, az ő valósága egészen más ezért lehetőségei is egészen mások. Mindezt megmutatja tanítványainak, részesíti benne őket, hogy megtudják, megtudjuk lehetőségeink határai nem a lehetőségek határai. Hogy bízzunk: mindig van tovább, mindig van több annál, amire mi képesek vagyunk. Isten belépett a mi világunkba emberi életével és megmutatta, hogy több az élet annál, amit mi látunk, gondolunk, vagy érzékelünk. Megmutatta, hogy az Ő világában nincs tér és idő és nem kötik az életet fizikai törvényszerűségek.

A csodák megtapasztalása és a csodákban való bizonyosság, hit, magányossá tesz. Jézus figyelt arra is, hogy azok, akik a csodát látják, tapasztalják, ne maradjanak egyedül. Közösségben legyenek, hogy legyen egy olyan csoport, ahol megértik, értik a nyelvet, amit beszél az illető, és ne nézzék elmebetegnek, ha beszél róla.

Mindez azt is jelenti, hogy Istenre nemcsak úgy kell gondoljunk, mint túlvilágon lévőre, hanem mint konkrétan e világban munkálkodó hatalomra, aki minket maximálisan figyelembe vesz. Olyan erőre, aki mellettünk áll, akiben bízhatunk, akire támaszkodhatunk, aki nagyobb, mint mi.

Akinél minden lehetséges, de aki ezt a hatalmat nem ellenünk, hanem értünk használja, aki nagyon közel van hozzánk és rejtelmeit meg fogja nyitni előttünk, enged belépni minket egy tágasabb valóságba.

Bizalommal mehetünk utunkon egy nagyobb világ felé, ám hálával gondolhatunk arra a négy dimenzióra, Isten csodálatos világára, melyben életünket töltjük.

Legyenek igazak életünkben Pál apostol szavai: „…nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 77
Heti: 105
Havi: 755
Össz.: 185 759
Oldal: A csodákról
Csoma Zsuzsanna Éva Család- és Rendszerállítása Debrecenben - © 2008 - 2018 - csaladesrendszerallitas.hupont.hu