Csoma Zsuzsanna Éva vagyok. 

1971. július 20-án 13 óra 23 perckor születtem azzal a céllal, hogy életutam során megpróbáljak olyanná válni, amilyennek az Isten megálmodott a teremtés hajnalán.

Kabán élek családommal és az ottani Református Gyülekezetnek vagyok az egyik lelkésze.

Láttam beteget 9 évig hallgatni, éreztem egy pillanat alatt csontig hatoló jeges rémületet, fogtam beteg gyermek kezét 9 hónapig, éreztem talajtvesztettséget, a pokol mélységes és fekete bugyrában a teljes egyedüllét állapotát, tudom milyen az, amikor az ember nem akar létezni, tudom milyen felemelő főnix módjára a tűzből felrepülni.

A család- és rendszerállítást a budapesti Hellinger Intézetben, Pálmai Dezső iskolájában tanultam 2008 és 2010 között. Ez idő alatt sikerült megismernem Bert Hellinger, Sophie Hellinger, Dimitris Stavropoulos, Alfred Ramoda Austermann, Louise Bloemen és Rákos Péter módszerét. De legtöbbet mégis Pálmai Dezsőnek köszönhetek, az ő személyisége és tapintatos munkája volt rám a legnagyobb hatással.  Csoportjaim résztvevőitől is minden alkalommal tanulok valami fontosat.

Megtanultam, hogy az életben nincs visszaút. A fejlődés csak előre visz. Az élmények, a tapasztalatok mindig a tieid maradnak és te mindig az maradsz, amivé ezek formáltak. Megerősödött bennem, hogy amíg nem jártál a másik ember sarujában néhány kilométert, addig ne mondj felette ítéletet. Amig nem tudjuk, hogy mi mozgatja a másikat, miért olyan amilyen, mennyi történet, jó és rossz élmény van mögötte, addig lehet, hogy nem értjük őt, vagy a tetteit. Ha rálátunk a kötésekre, melyek megakasztják életét, ha megnyílik előttünk a valóság, akkor jobban megnyílik a szivünk előtte. Láttam arcokat megszépülni egy-egy ilyen alkalom végére, láttam embereket, ahogy leteszik régóta cipelt terheiket és áldottan mennek tovább útjukon. És ez nekem elég! 

Kérlek, nézd meg az alábbi két perces kisfilmet és

indulj el!

http://www.youtube.com/watch?v=sb2YOg_dkQM

Kívánom, hogy neked is legyen bátorságod élni az életet!

 

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét

- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszönésem: békesség.

- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,

És jöbb, mint szépség: jócselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,

S meaculpázva verem mellemet. -

Azt mondják, aki találkozik vélem,

Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,

Hogy mindenkinek adósa vagyok. - 

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár

Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.

Istennek köszönjétek, - ne nekem!

/Reményik/

Oldal: Bemutatkozás
Csoma Zsuzsanna Éva Család- és rendszerállítása Debrecenben - © 2008 - 2012 - csaladesrendszerallitas.hupont.hu